A vitának akkor van értelme, ha az a megoldás keresésről szól. Amennyiben a felek közül bármelyik elkötelezett az igaza mellett, akkor annak a vitának sok értelme nincsen. Akkor az egyik fél szerelmes, és az igazát keresi és nem az igazat. A kognitív disszonancia sokakat maga alá gyűr. "Az ádáz vitákban a felek nem az igazságot védik, hanem saját csalhatatlanságukat." - Santiago Ramón y Cayal.

Tedd fel magadnak a kérdést: tudna a másik bármi olyat mondani, tenni, mutatni, amivel meg tudna győzni arról, hogy tévedsz? Vagy tudna olyan dolog történni? Igen, mi lenne az? Hiszel Istenben? Tudna a másik fél olyat mondani, tenni vagy mutatni, aminek hatására beismernéd, hogy nincs? Nem hiszel Istenben? Tudna a másik fél olyat mondani, tenni vagy mutatni, aminek hatására rájönnél, hogy van? Vagy tudna olyan dolog történni? 

Van kedvenc politikusod, vezetőd, akire felnézel? Tudna bármi olyan történni, ami után ezt a bizalmad megvonnád tőle? Mi lenne az? És mennyire vagy benne biztos, hogy még nem történt meg?

A hat kalap módszer

Edward de Bono dolgozta ki ezt a módszert. Felismerte, nagyon helyesen, hogy viták során több síkon történnek az események és ezeket a síkokat rendszeresen keverik, így nem tudnak közeledni az álláspontok. Ő öt síkot különböztet meg:

1. tények - Mit tudunk?
2. érzések - Mit érzünk?
3. ellenvetések - Mínusz lista
4. előnyök - Plusz lista
5. kreativitás, alternatívák - Milyen más lehetőségek vannak?

A módszerről de Bono a következőt mondta: "Négyen nézzük egy ház négy különböző oldalát. Egyszerre mindegyikünk csak az egyik oldalt látja, és noha ugyanazon házról beszélünk, mégsem tudunk dűlőre jutni, mert amiről a másik ember beszél, az nincs a többiek figyelmének fókuszában. Ha körbe is járjuk a házat, az sem változtat a helyzeten, mert mire a vitapartner az én pozíciómból kezdi szemlélni, addigra én már máshonnan nézem. A hat kalap módszer végletesen egyszerű: mind a négy ember gyűljön össze a ház egyik oldalán, így ugyanabban a pillanatban mind a négyen ugyanazt látják. Aztán közösen együtt sétálják körbe a házat. E módszert használva mindegyik szempont érvényesülhet, de hatékonyan – nem pedig egymás mellett elbeszélve."

De Bono, pszichológusként próbálta képszerűvé tenni a helyzetet, ezzel könnyebbé téve a módszer alkalmazásét, ezért azt találta ki, hogy különböző színű kalapok jelentsék az adott nézőpontot. Az 5 sík mellé került egy 6. sík is, ami az egész megbeszélés, vita keretét adja. Ez nem magáról a problémáról szól, hanem arról, hogyan "vitázunk a problémáról".

  Fehér kalap - tények

Mik a rideg tények, amiket tudunk. Senkit nem érdekelnek az ötletek, az érzések, csak az számít, hogy milyen tényeket tudunk. Azokat nem értékeljük, vagy minősítjük.

Pl ki kell festeni a szobát. A lefestendő felület 60 m2. Ez egy tény.

  Piros kalap - érzések

Mit érzünk. Kiben mi van. Itt megemlíteném, általában is igaz a vitákra, sose vonjuk kétségbe vagy bagatellizáljuk el a másik érzéseit! Ő úgy érez, és ez fontos. Nem kell megértenünk vagy nekünk is ugyanazt éreznünk, olyan mélységben. De el kell fogadnunk és tudomásul kell vennünk, hogy a másik félben milyen érzések vannak.

Pl ki kell festeni a szobát. Ehhez nekem egyáltalán nincsen kedvem. El kell pakolni és húzni minden bútort, mindent le kell fedni, és még itt van ez a vita is, amiben ki kell találnunk, milyen színű legyen.

  Fekete kalap - ellenvetések

Itt lehet megfogalmazni az ellenvetéseket. Itt lehet megfogalmazni, hogy miért ne csináljuk vagy ne úgy csináljuk, amiről éppen dönteni szeretnénk. Ez a fék az autóban, a mínusz lista, ami ellene szól. Becsülettel töltsük ki.

  Sárga kalap - előnyök

Itt lehet megfogalmazni az előnyöket. Itt optimisták lehetünk, sőt legyünk is. Miért csináljuk meg? Miért így? Milyen előnyei lesznek? Ez a pozitív lista, ha valakinek így jobb. Töltsük ki ezt is!

  Zöld kalap - kreativitás

Milyen alternatív lehetőségek kínálkoznak a probléma megoldására. Fontos, hogy ilyen ötletelésnél még ne mérlegeljünk vagy minősítsünk! Itt bármilyen ötlet bedobható. Pénzhiány van? Lottózzunk! Keressünk az utcán visszaváltható üvegeket! Szedjük össze a lakásban az összes olyan dolgot, ami már feleslegessé vált és adjuk el az interneten! 2 hónapig ne autóval, hanem kerékpárral járjunk munkába! Vagy adjuk el az autót!

Ha lehet, alapból érdemes arra törekedni, hogy legalább 3 megoldás közül válasszunk, akkor is, ha látszólag van egy egyértelmű megoldás.

  Kék kalap - folyamat

A keret. A kalapok sorrendje, az áttekintés, hogy honnan indultunk és hol tartunk, vagy éppen hová jutottunk, merre tovább.

Használata

Több fajta protokoll van, milyen sorrendben érdemes elővenni a kalapokat, azonban ezeket a gyakorlat úgy is felül fogja bírálni sok esetben. Szabadon lehet váltogatni a kalapokat, nincs egyetlen jó megoldás. A lényeg az, hogy minden kalap érintve legyen, és mindenki egyszerre ugyanazt a kalapot viselje, ne keveredjenek.

Szabályok megalkotásánál örök dilemma, hogy a szabályozott fél a lehetőségekhez képest igyekszik elkerülni a változást. Például, ha a kormányzat szeretne szigorítani egyes szennyező anyagok kibocsájtásán, akkor az érintett cégek nyilván szeretnék minimalizálni az ezzel járó költségeiket vagy problémáikat. Egy új szűrő berendezés beszerzése és üzemeltetése nem olcsó mulatság. De ez nem csak a "kapzsi" cégekre igaz, hanem mindannyiunkra. Ha eddig üvegből ittam a vizet, nem nagyon szeretnék ezen változtatni. Inkább megjelölöm, hogy abba már beleittam, vagy félreteszem azt az üveget, amíg lehet, igyekszem elkerülni változtatást. Az USA-ban is belefutottak ebbe a problémába, és kidolgoztak egy 5 pontos feltétel rendszert. Ebben az 5 pontban az a csodálatos, ha mind az 5 teljesül, szinte garantálni lehet, hogy a kívánt változás be fog következni, azonban ha az 5 pont közül akár csak 1 is hiányzik, akkor a siker esélye drasztikusan lecsökken.

Ezek a pontok:

1. Kell egy vagy több reális és mérhető cél
2. Kell egy betartható határidő, türelmi időszakkal
3. Kell egy kijelölt vezető beosztású felelős
4. Az érintettek kapjanak elvárható segítséget a váltáshoz
5. Legyen egy megfelelő jogkörrel és felszereléssel ellátott, már a türelmi időszakban is látványosan működő ellenőrző szerv

1. Kell egy vagy több reális és mérhető cél

Sokaknak esetleg ez magától értetődőnek tűnik, sajnos mégsem az. Igen, le kell írni, hogy szám szerint ezt és ezt szeretnénk elérni. Nem azt, hogy csökkenteni szeretnénk, az kevés. Azt kell, hogy eddig 30 volt, és most 10-et szeretnénk. Vagy éppen 10 volt, és szeretnénk, ha ez a jövőben 30 lenne.

Mérhetőnek kell lennie és teljesíthetőnek! Irreális célok kitűzésének az ég világon semmi értelme. Ehhez az kell, hogy fel kell mérni a jelenlegi helyzetet, lehetőségekhez képest beszélni kell az érintettekkel és szakemberek segítségével fel kell mérni, mikorra és mit lehet teljesíteni. A "hol tartunk" felmérés akár hónapokig is elhúzódhat, de enélkül nem lehet megismerni és becsülni, hogy amit kitűztünk célt, az nem iszonyatosan nagy hülyeség és eleve teljesíthetetlen.

2. Kell egy betartható határidő, türelmi időszakkal

Ez összefügg az előzővel. Lehet nagyot akarni, de akkor ahhoz hosszabb határidőket kell szabni. Példának okáért egy új szűrőberendezés beszerzését bele kell tenni az üzleti tervbe, ki kell írni a pályázatokat, ítéletet kell hirdetni, kell idő a pályáztatás megvétózására, le kell gyártani, le kell szállítani, be kell építeni, kalibrálni kell, stb, stb, ... Ezekre hagyni kell időt. De ugyanúgy hagyni kell időt a KRESZ módosítására is. Egy-egy ötletet át kell gondolni és meg kell vitatni, esetleg új mérhető célokat kell megfogalmazni, esetleg ki kell majd táblázni dolgokat, át kell programozni lámpákat. Ezekre mind kell az idő! Néha nagyon sok. Nem fog egy rántotta elkészülni 1 perc alatt, csak mert azt akarjuk.

3. Kell egy kijelölt vezető beosztású felelős

Ki kell jelölni egyetlen embert, aki vezető beosztású - tehát van ráhatása a dolgokra -, akit elő fognak szedni, amennyiben a változás nem vagy csak részben következne be. Hangsúlyoznám, hogy egy személyben ő a felelős a cél eléréséért. Hogy ez miért is fontos? Mert jól működik, sokkal jobban, mint a pénzbírság. Az USA-ban az egyik dotcom lufi kipukkadása után kiderült, hogy néhány részvénytársaság durván hamisította a könyvelését. Erre hoztak egy szabályt, hogy mostantól, minden pénzügyi jelentést az ügyvezető igazgatónak alá kell írnia, és büntetőjogi felelősséggel tartozik annak tartalmáért. Azóta nem volt ügyvezető igazgató, aki vállalta volna, hogy a tulajdonosok gyarapodásáért a börtönt kockáztassa. Nem tolhatja másra a felelősséget, nem maszatolhat, hogy "de Irénke írta el", vagy "nem értett hozzá". Hatalmában áll a problémákat kiküszöbölni, oldja meg. Ha a kiadott anyagban vmi nem stimmel, nem lesz hosszú tárgyalás, felelős keresés, a törvény egyértelmű.

Nagyon fontos, hogy tényleg olyan vezető legyen felelőssé téve, akinek van ráhatása. Ne a műszaki vezető vagy a HR-es legyen elővéve, mert a cég egyik reklámjával gondok voltak.

Magyarországon is volt hasonló törvény. Amikor bevezették, hogy amennyiben a szabálysértő gépkocsi vezetője nem azonosítható, akkor a tulajdonos kapja a bírságot. És láss csodát, drasztikusan visszaestek a szabálysértések, a be nem fizetett bírságok és - szerencsére - a balesetek is.

4. Az érintettek kapjanak elvárható segítségeket a váltáshoz

"Építs arany hidat a futó ellenségnek!" Ha indokolt, jó, ha minél nagyobb és több segítséget megkapnak az érintettek az átálláshoz. Vámmentesség vagy gyorsított ügyintézés, külön kapcsolat és ügyfeles, ingyenes tájékoztató anyagok, tanfolyamok, adókedvezmény, bármi... Bármi jó lehet, és nem feltétlenül kell a pénzre gondolni. Sőt, nagyon sokszor nem anyagi segítségre van szükség. Egyszerűbb bürokráciára, vagy csak egy közvetlen kapcsolatra, ahol kérdezni tudnak, esetleg ügyeiket külön intézni.

5. Legyen egy megfelelő jogkörrel és felszereléssel ellátott, már a türelmi időszakban is látványosan működő ellenőrző szerv

Nagyon fontos tudatosítani, hogy a lebukás veszélye sokkal inkább visszatartó erő, mint a büntetés mértéke. Hiába csináltunk mindent jól, ha nincs ellenőrzés, a lebukás valószínűsége nulla, akkor semmi változás nem fog bekövetkezni, függetlenül attól, hogy mit csináltunk eddig. Meg kell mondani előre, így és így fogjuk mérni, akár kívülről is, hogy a határértékek tartva vannak-e. Amennyiben nincs, akkor türelmi időszakban csak figyelmeztetés, türelmi időszakon kívül pedig jöhet a 3-as pont. Voltak reális határidők, kaptak segítséget, egyértelműek voltak a kitűzött és reális célok, ha ennek ellenére sincs meg, akkor bizony "fájjon".

Képzeljük el azt az esetet, hogy az autópályákon átlagsebesség mérőket helyeznek el. A gyorshajtók 100%-a le fog bukni és megy automatikusan csekk, vagy félre állítják a külföldi rendszámú autókat. Ezt hasonlítsuk össze azzal, hogyan reagálnánk, ha pontosan tudnánk, 1 trafipax van az országban, azzal sem éppen az autópályát szeretnék szondázni?

Még óvodás koromban nagyon vártam az iskolát. Bár értetlenül álltam a felnőttek néhány furcsa szokása előtt - miért jönnek oda a homokozóhoz úgy tenni, mint ha a homoksüti ehető lenne, mikor nem az -, felnéztem rájuk. Már nagyok, és mindent tudnak! Például el tudnak olvasni bármit! Ez maga volt számomra a csoda. Ha fájt a fülem, tudták, hogy orvoshoz kell vinni, és mindig odataláltak ebben a hatalmas világban az orvoshoz. Mindenre tudták a választ, bármit is kérdeztem.

És igen, tényleg azt gondoltam, hogy amit egyszer az iskolában megtanultak az emberek, azt tényleg tudják, örökké - a nagymamám fejből mondott verseket vagy meséket, amiket még általánosban tanult. És azt is hittem, hogy  pozíciójukba az emberek képességeik miatt kerülnek. Tehát egy főnök, vezető azért lesz főnök, vezető, mert ő a legjobb benne, ő a legalkalmasabb... Azt is gondoltam ebből adódóan, hogy az élet igazságos. A kontárok és csalók hamar elbuknak, a rosszak elnyerik méltó büntetésüket, a jók pedig jutalmukat.

Ó, édes Istenem, ha azt írásban képes lennék visszaadni, hogy mekkora mélységes csalódás volt számomra, mikor ráébredtem a valóságra.

Az élet nem igazságos, sokszor teljesen inkompetens személyek kerülnek pozícióba, de ami a legfontosabb, hogy az emberek egyrészt semmit nem jegyeztek meg abból, amit az iskolában tanultak - a többségét én sem -; másrészt rengeteg mindent egyáltalán, soha, senki nem magyarázott el nekik. Nem értenek a pénzügyekhez, sokan egy egyszerű égési sérülést sem tudnak helyesen ellátni, a szülők nagy részét felkészületlenül és "váratlanul" éri a kamasz kor, és alapvető hibákba képesek belefutni, vagy újra és újra és újra elkövetni. Nem tudják, hogy mi az a THM, nem tudnak a statisztikai adatokkal boldogulni, nem tudják, hogy mi az a SWOT analízis, pláne, hogy mire jó, fogalmuk sincs, hogyan kellene egy demokratikus országnak jól működnie, nem képesek észrevenni az intő jeleket, vagy egyáltalán megérteni, hogy miért intő jelek. Az emberek nagy része egy kamatos kamat számítással sem boldogulna, pedig azt tanulták, így nyilván nem fogják megérteni, hogy milyen hatalmas különbség van egy hosszú lejáratú hitel esetén a 2, 3 vagy éppen 4%-os éves kamatnál, holott érzésre ez pici különbség lesz.

Pedig az emberek többsége nem buta vagy hülye. Nyilván van pár menthetetlen, de a többség nem az. A többségben ott van a képesség, sőt, ott van a jó szándék is, csak eltérő élettapasztalat és információ halmaz miatt eltérő következtetésekre fogunk jutni.

Ez nem feltétlenül baj, a világ nem fekete vagy fehér, hanem szürke, és az iskolai sémával ellentétben az életben nem csak egy jó megoldás létezik. Én módszereket fogok itt felvázolni és példákon megpróbálom bemutatni azok használatát, ahogy én használom őket. A módszerek lényege, hogy keretet adnak, és önjavításuk miatt lehetőséget teremtenek arra, hogy még jobb megoldások szülessenek. Ezek nagyban építenek a tudományos életből vett módszerekre: mérésekre, számokra, statisztikákra, előfeltevésekre és azok visszaellenőrzésére.

Szívből remélem, hogy ezzel sikerül közelíteni egyébként nagyban eltérő emberek álláspontját, sikerül mankót adnom párak kezébe, hogyan ismerjék fel mélyebb ismeretek megszerzése nélkül is, ha vmi jó irányba megy, és azt is, ha nem. Hogyan használják az ötös szabályt, hogyan használják a haranggörbét, hogyan vizsgáljanak meg bármit pro és kontra.

Tudom, hogy sokkal szimpatikusabb az az orvos, aki megnyugtat minket, hogy nincsen semmi baj, nem kell változtatni semmin, azt mondja, amit hallani szeretnénk, nincs is jobb érzés, amikor a fogorvos azt mondja: minden rendben, nem kell semmit csinálni. Ez egészen addig oké, amíg valóban így is van. Ha pedig nem, lehet, hogy a betegei szeretni fogják, sőt, szívesebben tekintik hitelesnek, hiszen azt mondja, amit mi is gondolunk és szeretnénk hinni. Ez is egy út. Akikeket viszont érdekelnek a valódi eredményekkel kecsegtető módszerek, egy kicsit hajlandóak félre tenni ösztöneiket, azok érdekes dolgokra jöhetnek rá. Talán olyan dolgokra, hogy amit eddig nagyon elleneztek, az mégsem akkora hülyeség, vagy hogy, amit annyira jó dolognak tartottak elsőre, az valóban nem olyan tuti megoldás, ha kicsit tovább gondoljuk.