Még óvodás koromban nagyon vártam az iskolát. Bár értetlenül álltam a felnőttek néhány furcsa szokása előtt - miért jönnek oda a homokozóhoz úgy tenni, mint ha a homoksüti ehető lenne, mikor nem az -, felnéztem rájuk. Már nagyok, és mindent tudnak! Például el tudnak olvasni bármit! Ez maga volt számomra a csoda. Ha fájt a fülem, tudták, hogy orvoshoz kell vinni, és mindig odataláltak ebben a hatalmas világban az orvoshoz. Mindenre tudták a választ, bármit is kérdeztem.
És igen, tényleg azt gondoltam, hogy amit egyszer az iskolában megtanultak az emberek, azt tényleg tudják, örökké - a nagymamám fejből mondott verseket vagy meséket, amiket még általánosban tanult. És azt is hittem, hogy pozíciójukba az emberek képességeik miatt kerülnek. Tehát egy főnök, vezető azért lesz főnök, vezető, mert ő a legjobb benne, ő a legalkalmasabb... Azt is gondoltam ebből adódóan, hogy az élet igazságos. A kontárok és csalók hamar elbuknak, a rosszak elnyerik méltó büntetésüket, a jók pedig jutalmukat.
Ó, édes Istenem, ha azt írásban képes lennék visszaadni, hogy mekkora mélységes csalódás volt számomra, mikor ráébredtem a valóságra.
Az élet nem igazságos, sokszor teljesen inkompetens személyek kerülnek pozícióba, de ami a legfontosabb, hogy az emberek egyrészt semmit nem jegyeztek meg abból, amit az iskolában tanultak - a többségét én sem -; másrészt rengeteg mindent egyáltalán, soha, senki nem magyarázott el nekik. Nem értenek a pénzügyekhez, sokan egy egyszerű égési sérülést sem tudnak helyesen ellátni, a szülők nagy részét felkészületlenül és "váratlanul" éri a kamasz kor, és alapvető hibákba képesek belefutni, vagy újra és újra és újra elkövetni. Nem tudják, hogy mi az a THM, nem tudnak a statisztikai adatokkal boldogulni, nem tudják, hogy mi az a SWOT analízis, pláne, hogy mire jó, fogalmuk sincs, hogyan kellene egy demokratikus országnak jól működnie, nem képesek észrevenni az intő jeleket, vagy egyáltalán megérteni, hogy miért intő jelek. Az emberek nagy része egy kamatos kamat számítással sem boldogulna, pedig azt tanulták, így nyilván nem fogják megérteni, hogy milyen hatalmas különbség van egy hosszú lejáratú hitel esetén a 2, 3 vagy éppen 4%-os éves kamatnál, holott érzésre ez pici különbség lesz.
Pedig az emberek többsége nem buta vagy hülye. Nyilván van pár menthetetlen, de a többség nem az. A többségben ott van a képesség, sőt, ott van a jó szándék is, csak eltérő élettapasztalat és információ halmaz miatt eltérő következtetésekre fogunk jutni.
Ez nem feltétlenül baj, a világ nem fekete vagy fehér, hanem szürke, és az iskolai sémával ellentétben az életben nem csak egy jó megoldás létezik. Én módszereket fogok itt felvázolni és példákon megpróbálom bemutatni azok használatát, ahogy én használom őket. A módszerek lényege, hogy keretet adnak, és önjavításuk miatt lehetőséget teremtenek arra, hogy még jobb megoldások szülessenek. Ezek nagyban építenek a tudományos életből vett módszerekre: mérésekre, számokra, statisztikákra, előfeltevésekre és azok visszaellenőrzésére.
Szívből remélem, hogy ezzel sikerül közelíteni egyébként nagyban eltérő emberek álláspontját, sikerül mankót adnom párak kezébe, hogyan ismerjék fel mélyebb ismeretek megszerzése nélkül is, ha vmi jó irányba megy, és azt is, ha nem. Hogyan használják az ötös szabályt, hogyan használják a haranggörbét, hogyan vizsgáljanak meg bármit pro és kontra.
Tudom, hogy sokkal szimpatikusabb az az orvos, aki megnyugtat minket, hogy nincsen semmi baj, nem kell változtatni semmin, azt mondja, amit hallani szeretnénk, nincs is jobb érzés, amikor a fogorvos azt mondja: minden rendben, nem kell semmit csinálni. Ez egészen addig oké, amíg valóban így is van. Ha pedig nem, lehet, hogy a betegei szeretni fogják, sőt, szívesebben tekintik hitelesnek, hiszen azt mondja, amit mi is gondolunk és szeretnénk hinni. Ez is egy út. Akikeket viszont érdekelnek a valódi eredményekkel kecsegtető módszerek, egy kicsit hajlandóak félre tenni ösztöneiket, azok érdekes dolgokra jöhetnek rá. Talán olyan dolgokra, hogy amit eddig nagyon elleneztek, az mégsem akkora hülyeség, vagy hogy, amit annyira jó dolognak tartottak elsőre, az valóban nem olyan tuti megoldás, ha kicsit tovább gondoljuk.
