Szabályok megalkotásánál örök dilemma, hogy a szabályozott fél a lehetőségekhez képest igyekszik elkerülni a változást. Például, ha a kormányzat szeretne szigorítani egyes szennyező anyagok kibocsájtásán, akkor az érintett cégek nyilván szeretnék minimalizálni az ezzel járó költségeiket vagy problémáikat. Egy új szűrő berendezés beszerzése és üzemeltetése nem olcsó mulatság. De ez nem csak a "kapzsi" cégekre igaz, hanem mindannyiunkra. Ha eddig üvegből ittam a vizet, nem nagyon szeretnék ezen változtatni. Inkább megjelölöm, hogy abba már beleittam, vagy félreteszem azt az üveget, amíg lehet, igyekszem elkerülni változtatást. Az USA-ban is belefutottak ebbe a problémába, és kidolgoztak egy 5 pontos feltétel rendszert. Ebben az 5 pontban az a csodálatos, ha mind az 5 teljesül, szinte garantálni lehet, hogy a kívánt változás be fog következni, azonban ha az 5 pont közül akár csak 1 is hiányzik, akkor a siker esélye drasztikusan lecsökken.
Ezek a pontok:
- Kell egy vagy több reális és mérhető cél
- Kell egy betartható határidő, türelmi időszakkal
- Kell egy kijelölt vezető beosztású felelős
- Az érintettek kapjanak elvárható segítséget a váltáshoz
- Legyen egy megfelelő jogkörrel és felszereléssel ellátott, már a türelmi időszakban is látványosan működő ellenőrző szerv
1. Kell egy vagy több reális és mérhető cél
Sokaknak esetleg ez magától értetődőnek tűnik, sajnos mégsem az. Igen, le kell írni, hogy szám szerint ezt és ezt szeretnénk elérni. Nem azt, hogy csökkenteni szeretnénk, az kevés. Azt kell, hogy eddig 30 volt, és most 10-et szeretnénk. Vagy éppen 10 volt, és szeretnénk, ha ez a jövőben 30 lenne.
Mérhetőnek kell lennie és teljesíthetőnek! Irreális célok kitűzésének az ég világon semmi értelme. Ehhez az kell, hogy fel kell mérni a jelenlegi helyzetet, lehetőségekhez képest beszélni kell az érintettekkel és szakemberek segítségével fel kell mérni, mikorra és mit lehet teljesíteni. A "hol tartunk" felmérés akár hónapokig is elhúzódhat, de enélkül nem lehet megismerni és becsülni, hogy amit kitűztünk célt, az nem iszonyatosan nagy hülyeség és eleve teljesíthetetlen.
2. Kell egy betartható határidő, türelmi időszakkal
Ez összefügg az előzővel. Lehet nagyot akarni, de akkor ahhoz hosszabb határidőket kell szabni. Példának okáért egy új szűrőberendezés beszerzését bele kell tenni az üzleti tervbe, ki kell írni a pályázatokat, ítéletet kell hirdetni, kell idő a pályáztatás megvétózására, le kell gyártani, le kell szállítani, be kell építeni, kalibrálni kell, stb, stb, ... Ezekre hagyni kell időt. De ugyanúgy hagyni kell időt a KRESZ módosítására is. Egy-egy ötletet át kell gondolni és meg kell vitatni, esetleg új mérhető célokat kell megfogalmazni, esetleg ki kell majd táblázni dolgokat, át kell programozni lámpákat. Ezekre mind kell az idő! Néha nagyon sok. Nem fog egy rántotta elkészülni 1 perc alatt, csak mert azt akarjuk.
3. Kell egy kijelölt vezető beosztású felelős
Ki kell jelölni egyetlen embert, aki vezető beosztású - tehát van ráhatása a dolgokra -, akit elő fognak szedni, amennyiben a változás nem vagy csak részben következne be. Hangsúlyoznám, hogy egy személyben ő a felelős a cél eléréséért. Hogy ez miért is fontos? Mert jól működik, sokkal jobban, mint a pénzbírság. Az USA-ban az egyik dotcom lufi kipukkadása után kiderült, hogy néhány részvénytársaság durván hamisította a könyvelését. Erre hoztak egy szabályt, hogy mostantól, minden pénzügyi jelentést az ügyvezető igazgatónak alá kell írnia, és büntetőjogi felelősséggel tartozik annak tartalmáért. Azóta nem volt ügyvezető igazgató, aki vállalta volna, hogy a tulajdonosok gyarapodásáért a börtönt kockáztassa. Nem tolhatja másra a felelősséget, nem maszatolhat, hogy "de Irénke írta el", vagy "nem értett hozzá". Hatalmában áll a problémákat kiküszöbölni, oldja meg. Ha a kiadott anyagban vmi nem stimmel, nem lesz hosszú tárgyalás, felelős keresés, a törvény egyértelmű.
Nagyon fontos, hogy tényleg olyan vezető legyen felelőssé téve, akinek van ráhatása. Ne a műszaki vezető vagy a HR-es legyen elővéve, mert a cég egyik reklámjával gondok voltak.
Magyarországon is volt hasonló törvény. Amikor bevezették, hogy amennyiben a szabálysértő gépkocsi vezetője nem azonosítható, akkor a tulajdonos kapja a bírságot. És láss csodát, drasztikusan visszaestek a szabálysértések, a be nem fizetett bírságok és - szerencsére - a balesetek is.
4. Az érintettek kapjanak elvárható segítségeket a váltáshoz
"Építs arany hidat a futó ellenségnek!" Ha indokolt, jó, ha minél nagyobb és több segítséget megkapnak az érintettek az átálláshoz. Vámmentesség vagy gyorsított ügyintézés, külön kapcsolat és ügyfeles, ingyenes tájékoztató anyagok, tanfolyamok, adókedvezmény, bármi... Bármi jó lehet, és nem feltétlenül kell a pénzre gondolni. Sőt, nagyon sokszor nem anyagi segítségre van szükség. Egyszerűbb bürokráciára, vagy csak egy közvetlen kapcsolatra, ahol kérdezni tudnak, esetleg ügyeiket külön intézni.
5. Legyen egy megfelelő jogkörrel és felszereléssel ellátott, már a türelmi időszakban is látványosan működő ellenőrző szerv
Nagyon fontos tudatosítani, hogy a lebukás veszélye sokkal inkább visszatartó erő, mint a büntetés mértéke. Hiába csináltunk mindent jól, ha nincs ellenőrzés, a lebukás valószínűsége nulla, akkor semmi változás nem fog bekövetkezni, függetlenül attól, hogy mit csináltunk eddig. Meg kell mondani előre, így és így fogjuk mérni, akár kívülről is, hogy a határértékek tartva vannak-e. Amennyiben nincs, akkor türelmi időszakban csak figyelmeztetés, türelmi időszakon kívül pedig jöhet a 3-as pont. Voltak reális határidők, kaptak segítséget, egyértelműek voltak a kitűzött és reális célok, ha ennek ellenére sincs meg, akkor bizony "fájjon".
Képzeljük el azt az esetet, hogy az autópályákon átlagsebesség mérőket helyeznek el. A gyorshajtók 100%-a le fog bukni és megy automatikusan csekk, vagy félre állítják a külföldi rendszámú autókat. Ezt hasonlítsuk össze azzal, hogyan reagálnánk, ha pontosan tudnánk, 1 trafipax van az országban, azzal sem éppen az autópályát szeretnék szondázni?
