Az esettanulmányok értékelése a következő szempontrendszer alapján fog történni:

1. Van-e megelőző és utánkövető hatástanulmány? Történt-e előkészítő hatástanulmány? Mármint ami nem csak amolyan látszat intézkedés. Van-e utánkövetés, aminek hatására akár felülbírálják az eredeti szabályozást, ha az nem hozza a várt eredményt?
2. Van-e egyértelmű, mérhető és betartható cél? Meg van-e mondva, hogy miért szükséges, ami intézkedés hozva lett. Mi a célja, egyáltalán releváns-e a cél? Önmagában a bevételnövekedés vagy a költségvetés egyensúlyának biztosítása nem lehet cél!
3. Van-e ésszerűen betartható határidő, türelmi időszakkal?
4. Van-e kijelölt felelős személy?
5. Van-e arany híd (segítség)? Az érintettek megkapnak-e minden ésszerű segítséget a váltáshoz?
6. Van-e megfelelő jogkörrel és felszereléssel ellátott ellenőrző szerv, ami látványosan működik is?
7. A megelőzésen van-e a hangsúly? A megelőzés mindig sokkal olcsóbb és hatékonyabb.

Látható, hogy a 2-6 pont az 5 alapszabály, ezt foglalja keretbe a hatástanulmányok és a megelőzés. Mindegyikre maximum 1 pont adható. Mivel a szempontrendszer nem lineáris, sőt, 1-1 pont elhagyása drasztikusan tudja rontani az intézkedés értelmét és hatékonyságát, viszont az emberek a lineáris osztályzatokhoz vannak szokva, ezért a következő módszert találtam ki: az így kapott pontszámot négyzetre kell emelni, majd az így kapott szám alapján kerül csillagozásra. A legnagyobb pontszám így a 49. Egy-egy eset, intézkedés értékelése tehát a következőképpen alakul:

Ebből rögtön látszik, hogy nagyon nehéz 5 csillagos értékelést szerezni, és ez így van jól! Az 5 csillagos értékelés azt jelenti, hogy az valóban előremutató, a szempontrendszer szerint mindennek megfelelő. Ha egy pont teljesen elmarad, akkor az csak 4 csillagot érdemel, mert igenis van hol fejleszteni rajta. Bevezettem a 0 csillagos értékelést is, merthogy 4 pontot még véletlenül is össze lehet szedni, valahogy fontosnak tartottam megkülönböztetni a koncepciótlan vagdalkozásokat a hiányos intézkedésektől és esetektől.